Lámpák, elektromosság és kozmetikázás.

   Ahogyan ígértem, ebben a bejegyzésben az elektromos alkatrészek szétszedését/felújítását fogom bemutatni.
   Van mit tenni, hiszen a motor a szétszedés előtt semmiféle villamos életjelet nem mutatott és esztétikai gondok is akadtak vele.

   A dobozból, amibe ezeket az alkatrészeket tettem, az első fényszóró akadt a kezembe először. Egy csavarhúzóval kiakasztottam a foncsort tartó rugókat a karimából, így máris két darabban volt.
   Egy korábbi alkatrészlista írásánál már felírtam az első lámpa keretét, azért, mert úgy ítéltem meg, hogy nem érdemes a régi karimával pepecselni. A felfogatófüle megrozsdásodott, és mivel az új filléres tétel, nem éri meg lefúrni az ezt tartó szegecseket és a felújításával szórakozni.

Az lesz a legjobb, ha cserélve lesz.

Kipattintottam a foncsorból a helyzetjelző izzó foglalatát, amire később mosás várt.

   Előkerült a négy index is. A műanyagburák karcosak és mattok voltak. ezt mindenképp orvosolnom kellett. A tulajdonossal egy e-mail váltás során felmerült a cseréjük, de úgy gondoltam a "Made in Czechoslovakia" felirat elég értékessé teszi ezeket az utángyártottakkal szemben ahhoz, hogy ne legyen helyettük rögtön új.

   A króm gyűrűjük szemlátomást jó állapotnak örvendett, ezzel egy krómtisztító csodákat művel. A burák mosás után polírozással új fényt kapnak, viszont sajnos mihelyt szétszedtem, elém tárult a fém ellensége. Sajnos a foncsort kikezdte a rozsda. Egyikben jobban, másikban kevésbé, de nem tökéletesek. 

   Egy barátomtól még kaptam egy reményt pár bontott foncsorral, de sajnos azok sem voltak jobbak.

Úgy látszik az új indexekre még is szükség lesz, ennek ellenére a menthető dolgokat rendbe hoztam belőlük, mert csak egy foncsor kell, és tökéletesek. A motoron az index sérül a legkönnyebben, hiszen az éri először a földet. Hasznát lehet még ezeknek venni.

A foncsor kuka, viszont a többi alkatrésze még használható.

A lámpaházakat elmostam egy nagyon ügyes találmányban: ultrahangos mosóban.

Nekem csak elég kis teljesítményű van, de erre a célra megfelel.

Mosóban a lámpaház. Sajnos az egész egyszerre nem fér bele. :(

Miután elmostam és lekezeltem műanyagápolóval, egész máshogy festett. :)

Utóbbi állapotban már tetszetősebb lesz a motoron.

Krómtisztítóval kifényeztem a króm gyűrűket is, így szinte újnak hatnak.

Előtte...

...és utána. 

Idő közben a hátsó lámpaburát is mosóba raktam, majd egyszerű autópolír pasztával kipolíroztam.

Ilyen volt...

Ilyen lett.

Ugyan ez az indexekkel.

Szépen ülnek a helyükön. :)

És sorra került az első fényszóró háza is. A változás itt is eléggé szembetűnő.

Ilyen volt éééés...

Nem, ez nem új, csak Perwollal mostam.

A Jawa a foglalatokat trükkösen oldotta meg. A hengeres foglalatban van egy hasított textilbakelit lap, amit alulról egy rugó szorít az izzónak. Ennek a közepében van a vezeték, a végén egy érvéghüvellyel. Némelyik foglalatban ez a hüvely préselve is van a vezetékre, ami nem baj, mert szerencsére kapható ilyen, elektronikai boltokban. Ezeket nyugodtan lecsíphetjük.

   Szétforrasztottam a foglalatokat is, szelektáltam mindent. Ezek közül is sok minden lesz horganyozva.

Vezetékekből minden új lesz, a foglalatokra, rugókra pedig horganyzás vár.

Az első fényszóró foglalatából egy újra lesz szükség, mert az egyik érintkezője megolvasztotta a műanyagot, és ferdén áll.

Talán kontakthiba miatt melegedhetett fel valamikor...

   Emlékem és a korábbi bejegyzés szerint a két dudából, ami nálam van, egyik sem életképes.

Azt terveztem, hogy ezeket megjavítom, ezért megpontoztam a szegecsek fejét és kifúrtam őket. Az egyik belül szinte sértetlennek tűnt, a másikon viszont korrózió látszott.

Felül a sajátja, alul a "pót" duda, már szétfúrt állapotban. 

Kiszereltem a belsejét mindkettőnek. Az alsóról egy ellenállásmérés után kiderült, hogy tekercsszakadása van. A másiknak megcsiszoltam a szaggató érintkezőjét és életre kelt. :) Krómozás, festés és jobb mint az új. Vagy csavarozom, vagy kerítek valahonnan belevaló alumínium szegecset.

Ez az érintkezőpár volt a másikban a bűnös. Csiszolás segített.

Összerakásnál arra kell figyelni, hogy a benne lévő tucatnyi szigetelő alátét jó helyre kerüljön vissza, különben könnyen zárlatossá tehetjük.

   Mikor ezzel is megvoltam, a kezembe került a feszültségszabályzó, aminek a működéséről akkor még nem sok sejtésem volt és egyébként is megér egy külön misét. Erről a következő bejegyzésben írok majd.

Hátsó lengéscsillapítók szétszerelése

Az utóbbi időben elég sok minden közbejött és elhavazódtam a Jawával. Az utolsó dolog, amit csináltam az a hátsó lengéscsillapítók szétszerelése volt, ez is már egy hónapja. Most jutott időm arra, hogy blogoljak is.
A motorhoz 4 hátsó lengéscsillapító van, mivel érkezett kettő darab tartalék. Mind a négyet szétszedtem, és fel is fogom újítani, hogy szükség esetén legyen cserealkatrész.

Íme a kiindulási alap. Mint korábban már írtam, az egyik a kiszedésnél szétesett magától.

A szétszedést a műanyag porvédők eltávolításával kezdtem. Ehhez felül a két rögzítő félgyűrűt ki kell venni, amit úgy tudunk megtenni, hogy a felső porvédőt lefelé nyomjuk, míg ki nem tudjuk venni a félgyűrűket. Vigyázat, ne engedjük el hirtelen a porvédőt, mert a rugó lelövi a lengéscsillapítóról. Ezután levettem a rugót az alsó porvédőt és az állítógyűrűt, ami a rugó előfeszítésének beállításáért felelős. Előfordulhat, hogy az állítógyűrű kicsit összerozsdásodott már a lengéscsillapító házával. Ez esetben egy körmöskulccsal mozgassuk meg kicsit.

Szétszedve ez a látvány fogadott:

Jól látszik, mennyire korrodáltak az alkatrészek. Ezen segít majd a jól bevált horganyzás.

Következő lépésként, kivettem a szilenteket az alsó és felső szemből, amiknél fogva a lengéscsillapító rögzítve volt. Ehhez meg kell támasztani a szemet és egy megfelelő méretű csővel, no meg egy kalapáccsal kiütni belőle. Az előző képen én már az egyiket kivettem.

Az eddigi műveleteket is érdemes volt satuban végezni, de ha eddig nem így tettük volna, most muszáj lesz. Befogtam a lengéscsillapítót az alsó szemnél fogva. (lehetőleg puhafém pofával fogjuk be, hogy ne sértsük meg)

A lengéscsillapító szárát csak akkor tudjuk kivenni, ha kitekerjük a házból a zárócsavart, amibe belecsúszik, szóval ez volt a következő lépés. 22-es kulcs kell hozzá, de mivel alumínium a csavar, és elég lötyögős volt rajta a kulcs, én ronggyal és vízpumpafogóval lazítottam ki, nehogy elnyalódjon a hatlapú része. A rongy a fogó és a csavar közé kell, hogy ne sértsük meg az alkatrészt a fogóval.

Ezután kihúztam a lengéscsillapító szárát a  munkahengerből.
Jó ha felkészülünk rá, hogy ebben jobb esetben olaj van.

Lengéscsillapító szár  a végén a dugattyúval...

...amit egy hatos anya tart a helyén.

Kivettem a lengéscsillapító házát a satuból és egy edénybe fordítottam, hadd csöpögjön ki belőle minden olaj. Később jól jön, ha nem olajoz össze mindent.
Most a szárat fogtam be a satuba a felső szemnél fogva.
A következő amit levettem a dugattyú. A 6-os anya alatt, ami tartja, egy sor rugós lemezt és hézagolót találunk, a dugattyú alatt pedig egy újabb lemezt, egy rugót és egy távtartót, amin a rugó nyugszik. Mikor ezeket levesszük, a legjobb, ha egy drótra felfűzzük, hogy az összeszerelésnél ne keverjük össze a sorrendet.

Tulajdonképp ez az egésznek a lelke. A működés megértéséhez gondolatban fordítsuk meg a szárat.
A dugattyú tetején rések vannak. Kettő szélen, amit felülről egy lemez zár egy kisebb rugó ellenében, illetve egy furat a kettő között a dugattyú szélén, amit alulról a rugós lemezkék zárnak. Ezek visszacsapószelepek.
A lengéscsillapítók feladata a rugózás által keltett lengések hatásosan való csillapítása. Ezt úgy teszi, hogy a munkahengerében lévő olajat az egyik irányban szűk keresztmetszetű furaton keresztül áramoltatja át, hogy a rugó ne nyerhessen vissza hirtelen a teljes hosszát. Ezzel a lengéseit csökkenti.
Mikor a motor rugózik és a teleszkópszár befelé mozdul, a kialakult nyomás miatt a dugattyú előtti térben lévő olaj a két nagy szélső résen át a kicsi rugó ellenében felnyomja a dugattyú tetején lévő lemezt, így (viszonylag gyorsan) át tud áramlani a dugattyú feletti térbe. Mikor a rugó összenyomódását okozó erő megszűnik, a szár nem mozdul tovább, a felső lemez zár, viszont a rugó visszanyerni igyekszik eredeti alakját.
Ekkor a dugattyú előtt kialakult nyomásesés következtében a dugattyú alján lévő lemezeket nyitva az olaj visszaáramlik a jóval kisebb keresztmetszetű visszafolyó furaton keresztül a dugattyú alá. A kisebb keresztmetszeten az olaj jóval lassabban áramlik, mint a nagyon, tehát a lengéscsillapító rugója gyorsan össze tud nyomódni, de az alakját csak lassan nyeri vissza, így nem tud elkezdeni hintázni.
Ha tehát a lemezek nem zárják rendesen a dugattyú réseit, a csillapítás nem lesz elegendő, esetleg teljesen megszűnik. Ilyenkor egy bukkanó után a motor hátulja elkezd hintázni. Ugyan ez történik akkor is, ha tömítetlenségi hiba miatt elszökik az olaj, ugyanis a levegő az olajjal ellentétben összenyomható, és nem csillapít.

Ez a dugattyú alján található szelep. Rugós lemezek és hézagolók alkotják.

Ez pedig a tetején lévő visszacsapószelep.

A kitérő után nézzük, mi maradt még a lengéscsillapító szárán.

Két dolog. Az egyik zárócsavar, ami további részekre szedhető, ebben található ugyanis a tömítés, ami azért felelős, hogy a lengéscsillapítóból az olaj ne juthasson ki, a levegő pedig ne juthasson be, valamint véd a szennyeződések bejutása ellen is. A másik a felütközésgátló: egy gumihenger, ami védi a dugattyút a felütközéstől a munkahenger alján. Ezt a zárócsavar után egyszerűen lehúzhatjuk a szárról. Ha repedezett cseréljük ki.

A tömítőgyűrű mentén széthúzva a zárócsavar így néz ki:

Nagy meglepetésemre nem szimering van benne, csak egy gumigyűrű.
Drótra fűztem ezt is, hogy összerakásnál ne kelljen találgatni, hogy volt egyben.

A szár tömítése ebben egy egyszerű gumigyűrű amit egy rugó egy lemeztányérral lapít ki, hogy nekifeszüljön a teleszkópszárnak. Ezeket a tömítéseket cseréljük ki, ha már szétszedtük a lengéscsillapítót. Filléresek és ha összerakjuk a lengéscsillapítót, biztosan nem ér meglepetés.

A lengéscsillapító alsó felében egy dolog maradt benn. Ez a munkahenger, amiben a dugattyú mozog. Az alján található a fenékszelep, amin keresztül olajjal töltődik a munkahenger.

Kihúztam a munkahengert és kivettem a fenékszelepet, amiből az egyik lengéscsillapítóban hiányzott egy lemez. Enélkül működésképtelen lenne, úgyhogy megpróbálok keríteni bele egyet. 

Ez a munkahenger, benne a fenékszeleppel.

A fenékszelep. Ez is egy visszacsapószelep. 

És az utolsó darab, az üres lengéscsillapító ház.

Ezek után nem volt más dolgom, mint megismételni a folyamatot négyszer.

A felújításáról egy kicsit előre: A házat, a rugót és a szárat horganyoztatom. A házat és a szár felső részét a horganyzás után le fogom festeni (természetesen a szár lengéscsillapítóban mozgó részét nem szabad lefesteni). Az állítógyűrűt és a félgyűrűket políroztatom majd a többi alumínium alkatrésszel, a szilentekre csere vár, a porvédőkre pedig alapos mosás, csakúgy, mint a belső részekre. Utóbbiakat felesleges bármilyen felületkezelésnek alávetni, hiszen a horganyzás tönkretenné az illesztéseket, és úgy is olajban van az egész. A tömítéseket -mint korábban írtam- szintén újakra cserélem majd.

A következőkben az elektromos alkatrészeket fogom tovább bontani. Felpolírozom a kopott burákat, kiválogatom a horganyzandó alkatrészeket, megnézem mit kezdhetek a dudákkal és még jó pár apróság...