Szedjük szét-2

Ma újult erővel folytattam a motor szétszedését.
A váz elején már csak a két gyújtótrafó maradt. Ezek leszedésével kezdtem a dolgot. Lecsavaroztam a sarukat is róla, mert azokat is horganyoztatni fogom majd. A trafó csatlakozócsavarjait viszont nem lehet kiszedni, azoknak marad majd a horganyspray. Jobbat nem tudok, de azért a teljesség igénye megvan. Persze csak ha jók a trafók, de ez majd később derül ki.

Amit lehet, azt nem árt horganyoztatni.
Nem csak az esztétika miatt, hanem a korrózió védelem miatt is.

Aztán észre vettem, hogy a tank első tartója mozog. Az is külön álló részt alkot a váztól, méghozzá elég érdekes megoldással. A rajta
lévő két gumigyűrű fogja egybe a két felét. Ezt is levettem. Utána elcsíptem a kábelköteget tartó gyorskötözőket. Ezek helyett is jobban el tudnék képzelni valami alumínium szalagot, amilyen a Babettákon volt. Nem hinném, hogy a 80-as években ilyeneket használtak volna a vezetékköteg rögzítésére.
Ezután oldottam a csavaros csatlakozásokat a feszültségszabályzónál, kikötöttem a féklámpakapcsolót, a hátsó lámpákhoz mind sorkapocsról mentek a vezetékek, ezeket is kicsavaroztam, végül leszedtem a testvezetékeket a vázról és a feszültségszabályzóról.

Levettem a feszültségszabályzót is és ezzel a mozdulattal leesett a belül lévő biztosítéktartó is, amit jobban szemügyre véve kiderült, hogy típusidegen.

Ez Simson, nem pedig Jawa.

Most már a kábelköteg nem kapcsolódott semmihez, így kifűztem azt is mindenhonnan, majd levettem és beraktam a többi elektromos alkatrész közé.
Levettem a rendszámtartót, a hátsó lámpaburát és nekiálltam leszedni a foglalatokat tartó lemezt is a vázról, amit két 4-es csavar tart a lámpát tartó lemezhez. Ezek után előkerült a szín, ami a váz eredeti színe lehetett. Talán selyemfényű fekete lehet.

Ez szolgál majd mintaként a váz színéhez...

Kifűztem a lámpa vezetékét, és a lámpát is eltettem. Elkezdtem megfosztani a sárvédőt az apróságoktól, mint a lámpa tartólemeze, a rendszámtartó tartólemeze, majd leszedtem az indexeket, a hátsó kapaszkodókat és levettem a hátsó váznyúlványt.
Ismét sokat csupaszodott a motor, de meglepődve tapasztaltam, hogy a hátulja még így is meglehetősen nehéz. El is gondolkodtam rajta, hogy mi nyom ennyit a motor hátulján. Egyébként nem könnyű darab. A forgalmi szerint 160 kg.

Már nem sok van hátra.

Kiakasztottam a féklámpakapcsoló rugóját és levettem az egész mozgatóját a fékpedál tengelyéről. Azután kivettem a sárvédőt tartó további csavarokat, és levettem a sárvédőt hátsó részét. Az első részét még további három csavar fogta, amiket szintén kitekertem és levettem ezt is.

Így már kifért az akkumulátor tartó is, ami két helyen is repedt volt, ezt majd meghegesztetem. Legalább is ha hőre lágyuló műanyagból van, de szerintem az. A fékpedál csavarját levéve lehúztam a pedált a tengelyéről, majd a tengelyt is kihúztam a túloldalt a vázból. Kikötöttem belőle a hátsó fékbowdent.

Megnyitottam a hátsó lengéscsillapítók csavarjait. Ezt könnyebb volt még így, bent lévő hátsó kerékkel.
Kivettem a hátsó kereket, így már szinte semmi nem maradt a motoron, leszámítva a féklámpa kapcsolót, a lengővillát, a lengéscsillapítókat, a kitámasztót, a lábtartókat, a kipufogó tartókat és a lánckereket a védőburkolatával.

Már majdnem teljesen üres.

Elsőként levettem a lánckereket, és kivettem a burkolatából, ezután kiszereltem a lengéscsillapítókat, amiből ez egyik ebben a pillanatban szét is ugrott. Valószínűleg a rázkódástól eshetett szét valamikor.

Az egyik biztosan nem csillapított volna túl sokat.

Kivettem a lengővillát, aminek az oldalsó tömítéseire kell odafigyelni. Ha ezek hibásak, befolyik a víz, megrozsdásodik a benne lévő acélpersely, és berágódik az egész. Persze az útegyenetlenségek ütései erősebbek a rozsdánál, és előbb-utóbb kijáródik az egész, végül el kezd lötyögni. Ezek után nem megy majd át műszaki vizsgán, és persze nem is biztonságos egy táncoló hátsó futóművű motorral járni.

A lábtartókat célszerű a motoron szétszerelni, így könnyebb hozzáférni a tartócsavarjaihoz. Ha már a lábtartókat leszedtem, leszedtem a féklámpa kapcsolót és a kipufogó tartólemezeit is.

Mikor ezzel is megvoltam, fejre állítottam a vázat, hogy levegyem a kitámasztót. Észrevettem, hogy eléggé lötyög ez is. Később ezt is orvosolom majd. Kiakasztottam a rugóit, leszedtem a tartócsapok zégergyűrűit, kihúztam a csapokat és levettem a kitámasztót.

Itt jól látszik, miért is lötyögött. Oválisra kopott.

Most már tényleg majdnem készen voltam, leszámítva még pár apróságot, ami korábban elkerülte a figyelmemet: a típustáblát, a kormánycsapágy külső gyűrűit, a zárakat és a váz elején lévő záródugókat.
A csapágyakat egy üthető lapos csavarhúzóval könnyedén kiüthetjük. Persze olyannal, amit nem sajnálunk. A műanyag dugaszoknak alá kell nyúlni, és kihúzni őket a vázból. A zárakat úgy vehetjük ki, hogy a körülöttük lévő U alakú drótot fogóval szétnyitva kiakasztjuk és a zárat nyitva a kulccsal kihúzzuk.
A típustábla már érdekesebb kérdés, mert szegecselve van a vázra. Kifúrni merész vállalkozás, mert ha véletlenül kiugrik a fúró, már bele is fúrtunk a táblába, ami a motor egyedi azonosítója. Kezdetnek meg kell próbálni a szegecset hátulról kinyomni a vázból. Ha ez a próbálkozás elbukott, reszeljük le óvatosan a szegecs váznyakba lógó részét. Ha így sem lehet kinyomni, akkor egy vékonyra és élesre köszörült lapos csavarhúzóval óvatosan nyúljunk a tábla alá és egy határozott kalapácsütéssel vágjuk el a szegecset, de vigyázzunk át ne szakítsuk a táblát. Persze utóbbi módszer csak alumínium, vagy más puhafém szegecsnél működőképes.

Ezért darált a kormánycsapágy...

Erről a záródugóról beszéltem...

Nekem csak a legdrasztikusabb módszer segített.
Ezt majd beáztatom benzinbe. Reményeim szerint az majd leszedi a festéket róla.
Kromofággal még nem mertem nekimenni ilyennek, hátha a lényeget is leszedi róla.

Végeredményképp pedig ezt az alkatrészhalmazt kaptam, amivel nemsokára kezdek valamit:

Ez mind maradt belőle, leszámítva a bal oldalt Bárdi Autós zacskóba bugyolált dolgot. Az egy Honda Dio blokk.
Azzal sem ártana egyszer kezdeni valamit.

A következő bejegyzésben átnézem az alkatrészeket és megpróbálom kideríteni, mi eredeti és milyen volt gyári állapotban. Aztán szortírozom őket a későbbi teendők szerint.

Szedjük szét-1

Most hogy újra akadt egy kis időm, nekiláttam szétszedni a gépet. Így történt, hogy elkészítettem róla az utolsó fotót, amin egyben van.

Még nem tudja, mi vár rá. :)

Végigfutott az agyamon, hogy készítek egy olyan videót a motor szétszereléséről, amin olyan, mintha "szétszedné magát". Aki nem tudná elképzelni, ilyesmire gondolok: https://www.youtube.com/watch?v=daVDrGsaDME Aztán mire felnyitottam az ülést, és erről annyi fotót készítettem, hogy azt összevágva mozgókép lehetett volna, rájöttem, nekem erre se elég időm, se energiám. Ennyit erről. Szóval inkább folytattam a lényegre koncentrálva. Miután az ülést levettem, és újra elém tárult a kábelezés gyöngye, úgy döntöttem leszedem a tankot, hiszen az a motor talán legsérülékenyebb eleme, és mivel első céljaim egyike a motor kiszerelése, ez nagyban meg is fogja azt könnyíteni.

Zárlatos akku és alumínium vezetékek.

Szóval levettem a tankot, amit nem könnyített meg az, hogy az ezt rögzítő gumihengerek - amik úgy működnek, hogy egy csavarral a váz csövébe zömítik őket - eléggé belegyógyultak a vázba az évek során, tehát nem adták magukat könnyen.

Erről van szó

Közben levettem a légszűrőház oldalát takaró burkolatokat is. Nem egy ördöngősség, csak a tetejét ki kell húzni a vázból kiálló csapból, alul kiakasztani, és lent is vannak. 

A tankban a tulajdonos elmondása szerint túlolajozott keverék volt, ami azt a cél szolgálta, hogy néha némi kenőanyagot juttasson a motorba konzerválás céljából. Ezt leengedtem egy kannába, gondoltam jó lesz az még mosóbenzinnek, mikor a motort szedem szét. Legalább nem vész kárba. 

A tank oldaláról lecsavaroztam a króm díszeket. Közben elgondolkodtam azon, milyen csavarokkal is lehetett az gyárilag felszerelve, mert ezen félgömb fejű csavarok voltak, noha a logika azt diktálná, hogy lencsefejűvel kellett szerelni, és egy korábbi páciensen is azok voltak. Na, az ilyen dolgokra lesznek jók a hideg téli napok, amikor nem tudok mást csinálni, mint az korabeli szakirodalmakat bújni az ilyen részletek miatt.
Kitekertem a benzincsapot is, amin nem folyt keresztül a benzin, pedig nem látszott rajta semmi szörnyűség. 

Nem láttam rajta dugulásra okot adó képződményt. A tömítőgumi mehetett szét benne.

Lassan kezdett csupaszodni a motor. Jobbnak láttam a légszűrőházat is kivenni, mielőtt a motorhoz nyúlok, mert utóbbi elég nehéz darab, a légszűrőház pedig régi műanyag, és egy óvatlan mozdulattal könnyen eltörhetem. Miután kivettem, kiszereltem belőle a légszűrőt is, ami mellett legnagyobb meglepetésemre két eredeti cseh megszakítókalapácsot találtam. Hát igen... mondtam, hogy ennek a típusnak ez a rákfenéje. Kellett is belőle tartalék biztosan.

Most, hogy kellőképp lecsupaszítottam a vázat, nekiláttam a motor kiszerelésének előkészítéséhez. Először is a hátsó fékbowdent kell fellazítani, hogy a fékpedált kellően lenyomva ki tudjuk tekerni a jobb oldali dekli csavarjait. Miután levesszük, valami ilyesmi kép tárul majd elénk: 

Bal oldalt a kuplung automata (Igen! félautomata váltója van ezeknek.) Jobb oldalt a dinamó az áldásos megszakítós gyújtással.

Kapásból feltűnt, hogy olajos a motor belseje. itt a lánckeréktengelynél szokott folyni az olaj. Vagy a szimeringnél, vagy a kuplungpálca tömítésénél.

Legelőször a dinamóra és a megszakítókra menő vezetékeket kötöttem le. Ezeket érdemes megjelölni, hogy összerakásnál könnyebb dolgunk legyen. (Én azért nem tettem, mert újra lesz kábelezve.) Azután le kéne kötni a kuplungbowdent. Esetemben ez szakadt volt. A három darab 6-os csavar kitekerése után levettem a lánckerék felől a kuplung automatát. És lám előkerült az olajfolyás oka... A kuplungpálca tömítése kicsúszott a tengelyből.

Ennek nem így kéne kinéznie.

A lánckerék műanyagfedelét óvatosan vegyük le. Régi műanyag, rideg, és könnyen törik. A lánckerék biztosító lemezének kihajtása után, a hátsó kereket megfékezve könnyedén lelazítható a lánckeréktengely anyája. Kiszerelt motornál ez már nehezebb feladat lenne. Ezek után ez a látvány fogad:

A láncon megkerestem a patentszemet,amit erre a motorra valaki fordítva tett fel, tehát a rugós biztosítója befele állt, ezzel kicsit megnehezítve a dolgomat, de azért megoldottam. :) Végül kivettem a láncot.

Íme a patentszem.

Ehhez a kis alkatrészhez annyit fűznék hozzá, hogy felrakásnál ügyelni kell arra, hogy az U alakú rugós lemez két szára a lánc haladási irányával ellentétesen álljon, különben a tehetetlenségi erő következtében leugorhat a helyéről, ami menet közben a lánc széteséséhez vezethet, az pedig nem túl veszélytelen... gondoljunk csak bele. A lánckerék feltekeri a láncot, és blokkol a hátsó kerekünk. 

Visszatérve a motorhoz: ha ilyen csavarokat találunk benne, amilyen a következő képen látható, azokra vigyázzunk, ugyanis ezek gyári Jawa csavarok, és számítanak a motor értékének szempontjából. 

Most, hogy a láncot kivettem, lehúztam a láncvezető gumikat a láncvédőről, mert ezek is útban lesznek majd a motor kiszedésnél. Innentől össze is szereltem a motor jobb oldalát. Ezzel majd később foglalkozok. 

Oldottam a kilométer és fordulatszámmérő spirálokat a motorról és az órákról. (A kilométerspirál alul egy kereszthornyú csavarral van rögzítve a motorba. Én ezt nem tudtam, ezért csak az órából kötöttem ki. A motorból csak a kiszerelést követően szedtem ki.)

Vacilláltam közben a spirálok sorsán, mert ugyan nem túl szépek, a feladatukat még elláthatják, aztán ők maguk döntöttek a sorsukról. A fordulatszámmérőének sérült volt a burkolata, a kilométerspirálnak meg lepottyant a vége, mikor kihúztam. 

Ez már nem kerül visszaépítésre.

Mielőtt kivesszük a motort, nem árt az olajat is leengedni belőle. 

Valahogy így.

Aztán kivettem a karburátorból a súbert, és kiakasztottam belőle a gázbowdent. Az elhagyás veszélye miatt bowden nélkül visszaraktam a helyére.

Elkeztem a motort tartó elemeket is leszerelni. Kezdetnek a motor elején, a bukócső leszerelésével együtt. Miután ez megvolt, egy megfelelő körmöskulccsal kitekertem a kipufogóhollandereket, majd a kipufogódobokat tartó 6 db 8as csavar kitekerése után levettem a dobokat. Ezeket is félretettem. Nem most akarok elveszni a részletekben.
A gyertyapipákat sem árt lehúzni. :) Innentől fogva nem maradt más, mint két csavar a motor hátuljánál. Itt már nem árt figyelni, hisz a motorblokk súlya ezeken nyugszik, és azért van súlya a kéthengeresnek. Szóval, ha akad segítségünk, inkább kérjük meg, hogy tartsa meg a blokkot, míg kihúzzuk a csavarokat.
Az alsó csavarnál útban lesznek a lábtartók, ezeket is levettem. Ha minden jól megy, ezek után kiemelhető a bölcsővázból a motor, és ez a látvány fogad minket:

Megkönnyebbült a váz pár kilóval.

Na erről a csavarról beszéltem a kilométerspirálnál:

Kint van a motor... Hogy semmi oda nem illő ne juthasson bele, tömjük be a kipufogó és a szívónyílást tiszta ronggyal. Ja, jut eszembe. Én a csavarokat rekeszes dobozba szoktam tenni, aminek a fedelére szigetelőszalagra felírom mindennek a rendeltetési helyét. Érdemes ezt így csinálni a túlzott fejetlenség elkerülése végett. 

Most, hogy kint van a motor, nekiláttam az első villa szétszerelésének, hiszen a motor súlypontja hátul van, és nem fog előrebillenni. Első körben a kormányt kezdtem lecsupaszítani. Levettem a kormánykapcsolókat, majd össze is csavaroztam, nehogy valami elvesszen belőlük. Ennél a motornál a jobb oldali kapcsolóházon sajnos valaki keresztül hajtott már egy nem beleillő csavart. Ennek a javításán is gondolkozok. Majd kiderül mi lesz vele. 

Ezek már az apróságok lesznek az összerakás vége felé, de ilyenkor minden egyes elem sorsán pörög az agyam, és születnek az elképzelések arról, hogy is kellene azt jól, esztétikusan és nem utolsó sorban költség-takarékosan megcsinálni.

A kormányt az elektromos alkatrészektől megszabadítottam, és ezeket lehúztam a váznál lévő csatlakozóról (ami nekem a jobb oldalt sorkapoccsal volt helyettesítve), ezután a gázbowdent kötöttem ki a gázkarból. A gázkar szintén sérült volt, ennek a cseréjét is tervezem. 

A motor kezelőelemei azok, amiken nem érdemes spórolni. Ha nem működnek megfelelően, az balesetveszélyes. Tehát egy ennyi idős motornál a fékbowdenek cseréje is alap. Egy rosszkor elpattanó fékbowden... nem is érdemes belegondolni. A gázbowden kiakadása éppúgy balesetforrás lehet. 

Törött gázmarkolat. Valaki már javítgatta ezt is.

Levettem még a fék-és a kuplungkart, és hozzáláttam a gyújtáskapcsoló leszereléséhez. Az alumínium karimát, sérülésének elkerülése miatt rongy közbeiktatásával lazítsuk le egy vízpumpafogóval. (Miért hívják így ezt a szerencsétlen szerszámot? Még életemben nem láttam embert ilyennel vízpumpa közelében.)

A gyújtáskapcsoló fedelét tartó 8-as csavarok egyben a kormány bilincsét is szorítják és a műszerfalat is tartják, valamint a villakifli felől egy-egy testkábel is az anyák alatt van. Ezeket kitekerve levettem a gyújtáskapcsolót takaró lemezt, a műszerfalat félrehajtottam és levettem a kormányt.

Mielőtt a gyújtáskapcsolót és a műszerfalat lekötjük a vezetékekről, érdemes feljegyezni, mi hova tartozott, vagy egy fotó is megteszi.

Ezt azért megörökítettem.

A mű címe: Kábel a rengetegben

Kivettem a fényszórót és elcsomagoltam egy rongyba, hogy meg ne sérüljön, aztán kikötöttem az első indexeket és levettem őket. Közben már azon fantáziáltam, mennyit fog dobni a motoron, hogy az indexek tartószárai is újra lesznek horganyozva. Csakúgy, mint minden, ami eredetileg is horganyozva volt, és itt ötlik fel a kérdés a bevonat színét illetően. Lesz még minek utánajárni.

Levettem a dudát is, amit valószínű szétszedek majd, mivel akkumulátorról sem bírtam megszólalásra. Ehhez majd félgömb fejű alu szegecseket kell szereznem, azt hiszem már tudom is honnan.

Némasági fogadalmat tett.

Az indexrelé is látott szebb napokat. Persze valószínűleg nem a horpadás miatt nem jó.

Kivettem az első kereket. Közben egyre gyűlnek a kosarak a motor mellett.

Leszereltem az első sárvédőt is, aminek a csavarjaira szintén érdemes vigyázni. D fejű csavarból manapság már csak kereszthornyút kapni.

Ezeket megmentem még. Kis egyengetés reszelővel, aztán horgany.

Mindjárt kint vannak a teleszkópok is.

Már csak ki kell szedni az alsó villakifliből a szorítócsavarokat...

...meg a zárócsavarokat.

A zárócsavart ne tekerjük ki teljesen, ugyanis a teleszkópszár kúppal rögzül a felső villakiflibe és ezen keresztül, illetve egy keményfa darabbal könnyedén kiüthetjük belőle. 

Vigyázzunk az olajterelőre.

A lámpatartó konzol műanyag gyűrűje is törött.
Ilyet vajon honnan fogok szerezni?

Ezután már csak a két villakifli maradt a váznyakban a villaszárral. A gyújtáskapcsoló műanyag házát csak le kell húzni a villakifli anyájáról, aztán utóbbit le kell tekerni egy 36-os kulccsal. Közben készítsünk elő egy edényt, amit a villakifli alá teszünk majd, miközben a kónuszt levesszük, mert ilyenkor könnyen előfordulhat a csapágygolyó zápor, és ha esetleg visszaépítenénk a kormánycsapágyat, akkor keresgélhetjük a szétpattogott golyókat. Ez a kormánycsapágy cserés lesz, mert érezhetően darált.

Persze Murphy törvénye megint működik... a golyók csak akkor hullanak ezer fele, mikor erre nem készülünk fel.

Ez is kikerült a motorból...

Lassan már kezdi elveszteni a motor formáját... Viszont a mai napba ennyi munka fért bele. Azaz még több is, csak nem ezen a motoron. Pedig nehéz dolog félbehagyni, de néha muszáj. Folytatom a szétszerelést, ahogy időm engedi.

Jawa 350 - A kezdet

Egy 634-es típusszámú Jawa 350 érkezett hozzám felújításra, kellőképp leharcolt állapotban. Igazából először a kosz alól nem is igazán látszott az állapota, szóval egy kiadós mosással kezdtem, hogy az évtizedes por és olajsár alól előkerüljön a motor. Erre a bevált megoldásom első lépésben a Brigéciol D3 emulziós motormosó, amit sűrített levegővel fújok a motorra. Mikor az olajos szennyeződés már kellőképp beitta az anyagot, magasnyomású mosóval alaposan le kell mosni. Ezt a folyamatot addig ismételni, míg az olajlerakódást el nem távolítottuk. Ezután a Kärcher Car&Bike nevezetű autósamponját szoktam használni. Kis kefés, vagy szivacsos mosás, végül vizes öblítés következik.


A krómos részek tisztítására a Kólán kívül létezik még egy trükk, ha a korrózió még nem hatolt keresztül a króm bevonaton. Alufóliából galacsint kell gyúrni, bevizezni, és átdörzsölni vele a króm felületeket. Nem karcol, viszont leszedi a vakrozsdát és az oxidot. Ha ezután rozsdás marad a króm, akkor sajnos menthetetlen. Nagyjából ennyi.

A kezdeti és a végállapot. 

Most, hogy a rajta lévő kosz nagy részétől megszabadult, belefoghatunk az állapotfelmérésbe. Első ránézésre látható volt, hogy a felnik és a sárvédő krómozása menthetetlen, ahogy a kipufogóé is. Ez utóbbi okozhat még fejfájást, mert a radikális hőmérséklet változást a mai környezetbarát krómozás nem igazán szereti, a gyári minőségű kipufogó pedig meglehetősen drága. A műanyag lámpaburák már fényüket vesztették, azokra ráférne majd némi polírozás. A motoron lévő összes gumialkatrész kiszáradt, megrepedezett, ezek többsége szintén cseréért kiált. Az ormótlan csomagtartó eredetisége felől is akadnak kétségeim, nem gondolnám, hogy gyári tartozék. Amúgy a festése több helyen megpattant, és borulás nyomai is felfedezhetők a motoron. A fékpajzsokat valaki már feketére festette, a váz is festve volt ecsetes technológiával, csavarokkal együtt. Sok apróság van rajta, de lesz vele mit csinálni.

Hát igen... szóval az idő vasfoga.

Amit még a motorról tudni lehet, hogy valamelyik sebességfokozatot nem veszi rendesen, tehát a motorját szét kell majd húzni. Ez okból tettem egy halvány kísérletet arra, hogy beindítsam, jó lett volna ugyanis hallani a hangját - ha az évek során esetleg valamelyik csapágy beállt volna, az gyorsan kiderüljön - de ez a tervem hamvaiban bukott el. Akkutöltő rátétele után nem történt semmi. Gondoltam az akksija már biztosan zárlatos, úgyhogy levettem a sarukat. Gyújtásra tesz, és a piros töltésjelző halványan parázslani kezdett. Hoppá... viszont valami nem jó. Gyújtáson hátul ég a lámpa. Aztán ahogy próbálgattam a világítást, indexet, dudát, kiderült a hátsó lámpa is csak a beragadt féklámpakapcsoló miatt ég. Tulajdonképpen semmi sem működött rajta. Duda süket, az indexrelé rossz, világítás egyáltalán nincs. Kivettem a gyertyát, hogy megnézzem, van-e szikra, és mikor semmi életjelet nem adott a gyújtása, úgy gondoltam hanyagolom. Ezeknél a motoroknál az kényes pont. A tulajdonos kérte is a hagyományos megszakítós gyújtás valamilyen elektronikussá alakítását. Terveim szerint optojeladós lesz. Szóval nem bíbelődtem tovább az indítgatás kísérletével, inkább fogtam egy csavarlazító spray-t és gondosan telefújtam vele a szívónyílást, majd átforgattam párszor a motort, hogy a mosásnál esetleg a motorba jutott pára lehetőleg ne kezdjen ki semmit. Aztán rám is sötétedett, úgyhogy elraktam.