Szedjük szét-2

Ma újult erővel folytattam a motor szétszedését.
A váz elején már csak a két gyújtótrafó maradt. Ezek leszedésével kezdtem a dolgot. Lecsavaroztam a sarukat is róla, mert azokat is horganyoztatni fogom majd. A trafó csatlakozócsavarjait viszont nem lehet kiszedni, azoknak marad majd a horganyspray. Jobbat nem tudok, de azért a teljesség igénye megvan. Persze csak ha jók a trafók, de ez majd később derül ki.

Amit lehet, azt nem árt horganyoztatni.
Nem csak az esztétika miatt, hanem a korrózió védelem miatt is.

Aztán észre vettem, hogy a tank első tartója mozog. Az is külön álló részt alkot a váztól, méghozzá elég érdekes megoldással. A rajta
lévő két gumigyűrű fogja egybe a két felét. Ezt is levettem. Utána elcsíptem a kábelköteget tartó gyorskötözőket. Ezek helyett is jobban el tudnék képzelni valami alumínium szalagot, amilyen a Babettákon volt. Nem hinném, hogy a 80-as években ilyeneket használtak volna a vezetékköteg rögzítésére.
Ezután oldottam a csavaros csatlakozásokat a feszültségszabályzónál, kikötöttem a féklámpakapcsolót, a hátsó lámpákhoz mind sorkapocsról mentek a vezetékek, ezeket is kicsavaroztam, végül leszedtem a testvezetékeket a vázról és a feszültségszabályzóról.

Levettem a feszültségszabályzót is és ezzel a mozdulattal leesett a belül lévő biztosítéktartó is, amit jobban szemügyre véve kiderült, hogy típusidegen.

Ez Simson, nem pedig Jawa.

Most már a kábelköteg nem kapcsolódott semmihez, így kifűztem azt is mindenhonnan, majd levettem és beraktam a többi elektromos alkatrész közé.
Levettem a rendszámtartót, a hátsó lámpaburát és nekiálltam leszedni a foglalatokat tartó lemezt is a vázról, amit két 4-es csavar tart a lámpát tartó lemezhez. Ezek után előkerült a szín, ami a váz eredeti színe lehetett. Talán selyemfényű fekete lehet.

Ez szolgál majd mintaként a váz színéhez...

Kifűztem a lámpa vezetékét, és a lámpát is eltettem. Elkezdtem megfosztani a sárvédőt az apróságoktól, mint a lámpa tartólemeze, a rendszámtartó tartólemeze, majd leszedtem az indexeket, a hátsó kapaszkodókat és levettem a hátsó váznyúlványt.
Ismét sokat csupaszodott a motor, de meglepődve tapasztaltam, hogy a hátulja még így is meglehetősen nehéz. El is gondolkodtam rajta, hogy mi nyom ennyit a motor hátulján. Egyébként nem könnyű darab. A forgalmi szerint 160 kg.

Már nem sok van hátra.

Kiakasztottam a féklámpakapcsoló rugóját és levettem az egész mozgatóját a fékpedál tengelyéről. Azután kivettem a sárvédőt tartó további csavarokat, és levettem a sárvédőt hátsó részét. Az első részét még további három csavar fogta, amiket szintén kitekertem és levettem ezt is.

Így már kifért az akkumulátor tartó is, ami két helyen is repedt volt, ezt majd meghegesztetem. Legalább is ha hőre lágyuló műanyagból van, de szerintem az. A fékpedál csavarját levéve lehúztam a pedált a tengelyéről, majd a tengelyt is kihúztam a túloldalt a vázból. Kikötöttem belőle a hátsó fékbowdent.

Megnyitottam a hátsó lengéscsillapítók csavarjait. Ezt könnyebb volt még így, bent lévő hátsó kerékkel.
Kivettem a hátsó kereket, így már szinte semmi nem maradt a motoron, leszámítva a féklámpa kapcsolót, a lengővillát, a lengéscsillapítókat, a kitámasztót, a lábtartókat, a kipufogó tartókat és a lánckereket a védőburkolatával.

Már majdnem teljesen üres.

Elsőként levettem a lánckereket, és kivettem a burkolatából, ezután kiszereltem a lengéscsillapítókat, amiből ez egyik ebben a pillanatban szét is ugrott. Valószínűleg a rázkódástól eshetett szét valamikor.

Az egyik biztosan nem csillapított volna túl sokat.

Kivettem a lengővillát, aminek az oldalsó tömítéseire kell odafigyelni. Ha ezek hibásak, befolyik a víz, megrozsdásodik a benne lévő acélpersely, és berágódik az egész. Persze az útegyenetlenségek ütései erősebbek a rozsdánál, és előbb-utóbb kijáródik az egész, végül el kezd lötyögni. Ezek után nem megy majd át műszaki vizsgán, és persze nem is biztonságos egy táncoló hátsó futóművű motorral járni.

A lábtartókat célszerű a motoron szétszerelni, így könnyebb hozzáférni a tartócsavarjaihoz. Ha már a lábtartókat leszedtem, leszedtem a féklámpa kapcsolót és a kipufogó tartólemezeit is.

Mikor ezzel is megvoltam, fejre állítottam a vázat, hogy levegyem a kitámasztót. Észrevettem, hogy eléggé lötyög ez is. Később ezt is orvosolom majd. Kiakasztottam a rugóit, leszedtem a tartócsapok zégergyűrűit, kihúztam a csapokat és levettem a kitámasztót.

Itt jól látszik, miért is lötyögött. Oválisra kopott.

Most már tényleg majdnem készen voltam, leszámítva még pár apróságot, ami korábban elkerülte a figyelmemet: a típustáblát, a kormánycsapágy külső gyűrűit, a zárakat és a váz elején lévő záródugókat.
A csapágyakat egy üthető lapos csavarhúzóval könnyedén kiüthetjük. Persze olyannal, amit nem sajnálunk. A műanyag dugaszoknak alá kell nyúlni, és kihúzni őket a vázból. A zárakat úgy vehetjük ki, hogy a körülöttük lévő U alakú drótot fogóval szétnyitva kiakasztjuk és a zárat nyitva a kulccsal kihúzzuk.
A típustábla már érdekesebb kérdés, mert szegecselve van a vázra. Kifúrni merész vállalkozás, mert ha véletlenül kiugrik a fúró, már bele is fúrtunk a táblába, ami a motor egyedi azonosítója. Kezdetnek meg kell próbálni a szegecset hátulról kinyomni a vázból. Ha ez a próbálkozás elbukott, reszeljük le óvatosan a szegecs váznyakba lógó részét. Ha így sem lehet kinyomni, akkor egy vékonyra és élesre köszörült lapos csavarhúzóval óvatosan nyúljunk a tábla alá és egy határozott kalapácsütéssel vágjuk el a szegecset, de vigyázzunk át ne szakítsuk a táblát. Persze utóbbi módszer csak alumínium, vagy más puhafém szegecsnél működőképes.

Ezért darált a kormánycsapágy...

Erről a záródugóról beszéltem...

Nekem csak a legdrasztikusabb módszer segített.
Ezt majd beáztatom benzinbe. Reményeim szerint az majd leszedi a festéket róla.
Kromofággal még nem mertem nekimenni ilyennek, hátha a lényeget is leszedi róla.

Végeredményképp pedig ezt az alkatrészhalmazt kaptam, amivel nemsokára kezdek valamit:

Ez mind maradt belőle, leszámítva a bal oldalt Bárdi Autós zacskóba bugyolált dolgot. Az egy Honda Dio blokk.
Azzal sem ártana egyszer kezdeni valamit.

A következő bejegyzésben átnézem az alkatrészeket és megpróbálom kideríteni, mi eredeti és milyen volt gyári állapotban. Aztán szortírozom őket a későbbi teendők szerint.