Szedjük szét-1

Most hogy újra akadt egy kis időm, nekiláttam szétszedni a gépet. Így történt, hogy elkészítettem róla az utolsó fotót, amin egyben van.

Még nem tudja, mi vár rá. :)

Végigfutott az agyamon, hogy készítek egy olyan videót a motor szétszereléséről, amin olyan, mintha "szétszedné magát". Aki nem tudná elképzelni, ilyesmire gondolok: https://www.youtube.com/watch?v=daVDrGsaDME Aztán mire felnyitottam az ülést, és erről annyi fotót készítettem, hogy azt összevágva mozgókép lehetett volna, rájöttem, nekem erre se elég időm, se energiám. Ennyit erről. Szóval inkább folytattam a lényegre koncentrálva. Miután az ülést levettem, és újra elém tárult a kábelezés gyöngye, úgy döntöttem leszedem a tankot, hiszen az a motor talán legsérülékenyebb eleme, és mivel első céljaim egyike a motor kiszerelése, ez nagyban meg is fogja azt könnyíteni.

Zárlatos akku és alumínium vezetékek.

Szóval levettem a tankot, amit nem könnyített meg az, hogy az ezt rögzítő gumihengerek - amik úgy működnek, hogy egy csavarral a váz csövébe zömítik őket - eléggé belegyógyultak a vázba az évek során, tehát nem adták magukat könnyen.

Erről van szó

Közben levettem a légszűrőház oldalát takaró burkolatokat is. Nem egy ördöngősség, csak a tetejét ki kell húzni a vázból kiálló csapból, alul kiakasztani, és lent is vannak. 

A tankban a tulajdonos elmondása szerint túlolajozott keverék volt, ami azt a cél szolgálta, hogy néha némi kenőanyagot juttasson a motorba konzerválás céljából. Ezt leengedtem egy kannába, gondoltam jó lesz az még mosóbenzinnek, mikor a motort szedem szét. Legalább nem vész kárba. 

A tank oldaláról lecsavaroztam a króm díszeket. Közben elgondolkodtam azon, milyen csavarokkal is lehetett az gyárilag felszerelve, mert ezen félgömb fejű csavarok voltak, noha a logika azt diktálná, hogy lencsefejűvel kellett szerelni, és egy korábbi páciensen is azok voltak. Na, az ilyen dolgokra lesznek jók a hideg téli napok, amikor nem tudok mást csinálni, mint az korabeli szakirodalmakat bújni az ilyen részletek miatt.
Kitekertem a benzincsapot is, amin nem folyt keresztül a benzin, pedig nem látszott rajta semmi szörnyűség. 

Nem láttam rajta dugulásra okot adó képződményt. A tömítőgumi mehetett szét benne.

Lassan kezdett csupaszodni a motor. Jobbnak láttam a légszűrőházat is kivenni, mielőtt a motorhoz nyúlok, mert utóbbi elég nehéz darab, a légszűrőház pedig régi műanyag, és egy óvatlan mozdulattal könnyen eltörhetem. Miután kivettem, kiszereltem belőle a légszűrőt is, ami mellett legnagyobb meglepetésemre két eredeti cseh megszakítókalapácsot találtam. Hát igen... mondtam, hogy ennek a típusnak ez a rákfenéje. Kellett is belőle tartalék biztosan.

Most, hogy kellőképp lecsupaszítottam a vázat, nekiláttam a motor kiszerelésének előkészítéséhez. Először is a hátsó fékbowdent kell fellazítani, hogy a fékpedált kellően lenyomva ki tudjuk tekerni a jobb oldali dekli csavarjait. Miután levesszük, valami ilyesmi kép tárul majd elénk: 

Bal oldalt a kuplung automata (Igen! félautomata váltója van ezeknek.) Jobb oldalt a dinamó az áldásos megszakítós gyújtással.

Kapásból feltűnt, hogy olajos a motor belseje. itt a lánckeréktengelynél szokott folyni az olaj. Vagy a szimeringnél, vagy a kuplungpálca tömítésénél.

Legelőször a dinamóra és a megszakítókra menő vezetékeket kötöttem le. Ezeket érdemes megjelölni, hogy összerakásnál könnyebb dolgunk legyen. (Én azért nem tettem, mert újra lesz kábelezve.) Azután le kéne kötni a kuplungbowdent. Esetemben ez szakadt volt. A három darab 6-os csavar kitekerése után levettem a lánckerék felől a kuplung automatát. És lám előkerült az olajfolyás oka... A kuplungpálca tömítése kicsúszott a tengelyből.

Ennek nem így kéne kinéznie.

A lánckerék műanyagfedelét óvatosan vegyük le. Régi műanyag, rideg, és könnyen törik. A lánckerék biztosító lemezének kihajtása után, a hátsó kereket megfékezve könnyedén lelazítható a lánckeréktengely anyája. Kiszerelt motornál ez már nehezebb feladat lenne. Ezek után ez a látvány fogad:

A láncon megkerestem a patentszemet,amit erre a motorra valaki fordítva tett fel, tehát a rugós biztosítója befele állt, ezzel kicsit megnehezítve a dolgomat, de azért megoldottam. :) Végül kivettem a láncot.

Íme a patentszem.

Ehhez a kis alkatrészhez annyit fűznék hozzá, hogy felrakásnál ügyelni kell arra, hogy az U alakú rugós lemez két szára a lánc haladási irányával ellentétesen álljon, különben a tehetetlenségi erő következtében leugorhat a helyéről, ami menet közben a lánc széteséséhez vezethet, az pedig nem túl veszélytelen... gondoljunk csak bele. A lánckerék feltekeri a láncot, és blokkol a hátsó kerekünk. 

Visszatérve a motorhoz: ha ilyen csavarokat találunk benne, amilyen a következő képen látható, azokra vigyázzunk, ugyanis ezek gyári Jawa csavarok, és számítanak a motor értékének szempontjából. 

Most, hogy a láncot kivettem, lehúztam a láncvezető gumikat a láncvédőről, mert ezek is útban lesznek majd a motor kiszedésnél. Innentől össze is szereltem a motor jobb oldalát. Ezzel majd később foglalkozok. 

Oldottam a kilométer és fordulatszámmérő spirálokat a motorról és az órákról. (A kilométerspirál alul egy kereszthornyú csavarral van rögzítve a motorba. Én ezt nem tudtam, ezért csak az órából kötöttem ki. A motorból csak a kiszerelést követően szedtem ki.)

Vacilláltam közben a spirálok sorsán, mert ugyan nem túl szépek, a feladatukat még elláthatják, aztán ők maguk döntöttek a sorsukról. A fordulatszámmérőének sérült volt a burkolata, a kilométerspirálnak meg lepottyant a vége, mikor kihúztam. 

Ez már nem kerül visszaépítésre.

Mielőtt kivesszük a motort, nem árt az olajat is leengedni belőle. 

Valahogy így.

Aztán kivettem a karburátorból a súbert, és kiakasztottam belőle a gázbowdent. Az elhagyás veszélye miatt bowden nélkül visszaraktam a helyére.

Elkeztem a motort tartó elemeket is leszerelni. Kezdetnek a motor elején, a bukócső leszerelésével együtt. Miután ez megvolt, egy megfelelő körmöskulccsal kitekertem a kipufogóhollandereket, majd a kipufogódobokat tartó 6 db 8as csavar kitekerése után levettem a dobokat. Ezeket is félretettem. Nem most akarok elveszni a részletekben.
A gyertyapipákat sem árt lehúzni. :) Innentől fogva nem maradt más, mint két csavar a motor hátuljánál. Itt már nem árt figyelni, hisz a motorblokk súlya ezeken nyugszik, és azért van súlya a kéthengeresnek. Szóval, ha akad segítségünk, inkább kérjük meg, hogy tartsa meg a blokkot, míg kihúzzuk a csavarokat.
Az alsó csavarnál útban lesznek a lábtartók, ezeket is levettem. Ha minden jól megy, ezek után kiemelhető a bölcsővázból a motor, és ez a látvány fogad minket:

Megkönnyebbült a váz pár kilóval.

Na erről a csavarról beszéltem a kilométerspirálnál:

Kint van a motor... Hogy semmi oda nem illő ne juthasson bele, tömjük be a kipufogó és a szívónyílást tiszta ronggyal. Ja, jut eszembe. Én a csavarokat rekeszes dobozba szoktam tenni, aminek a fedelére szigetelőszalagra felírom mindennek a rendeltetési helyét. Érdemes ezt így csinálni a túlzott fejetlenség elkerülése végett. 

Most, hogy kint van a motor, nekiláttam az első villa szétszerelésének, hiszen a motor súlypontja hátul van, és nem fog előrebillenni. Első körben a kormányt kezdtem lecsupaszítani. Levettem a kormánykapcsolókat, majd össze is csavaroztam, nehogy valami elvesszen belőlük. Ennél a motornál a jobb oldali kapcsolóházon sajnos valaki keresztül hajtott már egy nem beleillő csavart. Ennek a javításán is gondolkozok. Majd kiderül mi lesz vele. 

Ezek már az apróságok lesznek az összerakás vége felé, de ilyenkor minden egyes elem sorsán pörög az agyam, és születnek az elképzelések arról, hogy is kellene azt jól, esztétikusan és nem utolsó sorban költség-takarékosan megcsinálni.

A kormányt az elektromos alkatrészektől megszabadítottam, és ezeket lehúztam a váznál lévő csatlakozóról (ami nekem a jobb oldalt sorkapoccsal volt helyettesítve), ezután a gázbowdent kötöttem ki a gázkarból. A gázkar szintén sérült volt, ennek a cseréjét is tervezem. 

A motor kezelőelemei azok, amiken nem érdemes spórolni. Ha nem működnek megfelelően, az balesetveszélyes. Tehát egy ennyi idős motornál a fékbowdenek cseréje is alap. Egy rosszkor elpattanó fékbowden... nem is érdemes belegondolni. A gázbowden kiakadása éppúgy balesetforrás lehet. 

Törött gázmarkolat. Valaki már javítgatta ezt is.

Levettem még a fék-és a kuplungkart, és hozzáláttam a gyújtáskapcsoló leszereléséhez. Az alumínium karimát, sérülésének elkerülése miatt rongy közbeiktatásával lazítsuk le egy vízpumpafogóval. (Miért hívják így ezt a szerencsétlen szerszámot? Még életemben nem láttam embert ilyennel vízpumpa közelében.)

A gyújtáskapcsoló fedelét tartó 8-as csavarok egyben a kormány bilincsét is szorítják és a műszerfalat is tartják, valamint a villakifli felől egy-egy testkábel is az anyák alatt van. Ezeket kitekerve levettem a gyújtáskapcsolót takaró lemezt, a műszerfalat félrehajtottam és levettem a kormányt.

Mielőtt a gyújtáskapcsolót és a műszerfalat lekötjük a vezetékekről, érdemes feljegyezni, mi hova tartozott, vagy egy fotó is megteszi.

Ezt azért megörökítettem.

A mű címe: Kábel a rengetegben

Kivettem a fényszórót és elcsomagoltam egy rongyba, hogy meg ne sérüljön, aztán kikötöttem az első indexeket és levettem őket. Közben már azon fantáziáltam, mennyit fog dobni a motoron, hogy az indexek tartószárai is újra lesznek horganyozva. Csakúgy, mint minden, ami eredetileg is horganyozva volt, és itt ötlik fel a kérdés a bevonat színét illetően. Lesz még minek utánajárni.

Levettem a dudát is, amit valószínű szétszedek majd, mivel akkumulátorról sem bírtam megszólalásra. Ehhez majd félgömb fejű alu szegecseket kell szereznem, azt hiszem már tudom is honnan.

Némasági fogadalmat tett.

Az indexrelé is látott szebb napokat. Persze valószínűleg nem a horpadás miatt nem jó.

Kivettem az első kereket. Közben egyre gyűlnek a kosarak a motor mellett.

Leszereltem az első sárvédőt is, aminek a csavarjaira szintén érdemes vigyázni. D fejű csavarból manapság már csak kereszthornyút kapni.

Ezeket megmentem még. Kis egyengetés reszelővel, aztán horgany.

Mindjárt kint vannak a teleszkópok is.

Már csak ki kell szedni az alsó villakifliből a szorítócsavarokat...

...meg a zárócsavarokat.

A zárócsavart ne tekerjük ki teljesen, ugyanis a teleszkópszár kúppal rögzül a felső villakiflibe és ezen keresztül, illetve egy keményfa darabbal könnyedén kiüthetjük belőle. 

Vigyázzunk az olajterelőre.

A lámpatartó konzol műanyag gyűrűje is törött.
Ilyet vajon honnan fogok szerezni?

Ezután már csak a két villakifli maradt a váznyakban a villaszárral. A gyújtáskapcsoló műanyag házát csak le kell húzni a villakifli anyájáról, aztán utóbbit le kell tekerni egy 36-os kulccsal. Közben készítsünk elő egy edényt, amit a villakifli alá teszünk majd, miközben a kónuszt levesszük, mert ilyenkor könnyen előfordulhat a csapágygolyó zápor, és ha esetleg visszaépítenénk a kormánycsapágyat, akkor keresgélhetjük a szétpattogott golyókat. Ez a kormánycsapágy cserés lesz, mert érezhetően darált.

Persze Murphy törvénye megint működik... a golyók csak akkor hullanak ezer fele, mikor erre nem készülünk fel.

Ez is kikerült a motorból...

Lassan már kezdi elveszteni a motor formáját... Viszont a mai napba ennyi munka fért bele. Azaz még több is, csak nem ezen a motoron. Pedig nehéz dolog félbehagyni, de néha muszáj. Folytatom a szétszerelést, ahogy időm engedi.